Kecske ízületi betegség, Juhok gyakoribb fertõzõ betegségei I.

Állategészségügy Ha a kecske AIDS-es Immár nálunk is megjelentek azok a kecskebetegségek, amelyek a korábbi évtizedekben Európában csak a fejlett országokban voltak honosak. Főként Svájc, Franciaország és Hollandia kecsketartása jelentős — a betegségek onnan bizonyára úgy kerültek át hozzánk, hogy a hazai nemesítéshez felhasznált külföldi fajtákkal szánentáli, alpesi együtt a kórokozót is importáltuk.

Ilyen betegség a kecske ízület- és agyvelőgyulladása is, amely több szempontból hasonlít az emberi AIDS-hez. A kórokozó az egyik fehérvérsejttípusban élő vírus, ezért a testnedvek vér, tej, nyál, ondó útján fertőz, így az esetek többségében a fertőződés már az újszülötteknél megtörténik.

Baktériumos eredetû megbetegedések Lépfene Kórokozója a Bacillus anthracis spórásodásra hajlamos baktérium. Míg a spórátlan alak kevéssé ellenálló, a spórásodott forma évtizedekig megõrzi fertõzõképességét, így a megbetegedés legfõképpen lépfenespórákat tartalmazó takarmány, ivóvíz felvételével történik. A betegség nap lappangási idõ elteltével általában igen gyors formában zajlik le, lázas hõemelkedés, remegés, nehezített légzés mellett az állatok elhullanak.

A vírust az állatok egész életükben hordozzák, de a tünetek kifejlődéséig hónapok, sőt évek is eltelhetnek. A vírushordozást csak vérvizsgálattal lehet kimutatni. A többnyire a szájon át felvett vírus a bélből kerül a vérbe.

Utána a fiatal állatoknál az idegrendszerben, az idősebbeknél pedig inkább az ízületekben okoz gyulladást. Néha más szervek is károsodhatnak. A kecskeállományok magas fertőzöttsége ellenére a betegség tünetei ritkábban fejlődnek ki.

Ilyenkor a hónapos gidák étvágytalanok, néha hőemelkedésük van, a láz nem jellemző. Mozgásuk nehézkessé válik, rogyadoznak, nemegyszer körbe forognak, fejüket ferdén tartják, gyakori a fej remegése is. Ha ebben az állapotban még nem pusztulnak el, akkor az izmaik elsorvadnak, az állatok lesoványodnak.

Érdekes, hogy étvágyuk megmarad, lázuk sincs, mégis hetek alatt teljesen lesoványodnak. Mivel a betegséget bizonyos fajtáknál gyakrabban állapították meg például az intenzíven tejelő szánentáliban gyakrabban, mint az alpesiben vagy a nemesített magyar fajtákbanaz utóbbi időben kutatások folynak: van-e összefüggés a fogékonyság és a genotípusok között?

A betegségnek még nincs ellenszere.

Azt, hogy valamely állomány fertőzött-e, valamennyi egyed vérvizsgálata derítheti ki. Ha a vizsgálat eredménye pozitív, akkor az állatokat kiselejtezik. Amennyiben a három hónap elteltével elvégzett újabb vérvizsgálat az összes kecskénél negatív eredményt ad, a kecske ízületi betegség a kézízületek szinovitisz kezelése mentesnek minősíthető.

Ezek is érdekelhetnek.